A kiskutyák a születésük utáni első évben körülbelül ugyanannyi törődést igényelnek mint egy emberi kisbaba. Amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy belefér-e az életstílusunkba egy kis Bolognese kiskutyus, akkor olyan kérdéseket kell feltennünk, mint: 

• A gyermekeim elég nagyok ahhoz, hogy egy új családtagot fogadjunk az életünkbe, aki maga is egy szőrös kisgyermek?
• Olyan munkám van, ami mellett biztosan tudok egy kiskutyára figyelni? 
• Nem fog megrágni vagy lenyelni esetleg valamit amíg én online meetingen vagyok? 
• Belefér az életembe a napi 1-2 x kb. 30 perces séta tényleg MINDEN nap?
• Belefér az életembe, hogy hétvégente vagy délutánonként kutyaiskolába vigyem a kiskutyámat?
• Napközben sokat vagyok otthon de este elmennék programozni a barátaimmal - le tudok az új családtag kedvéért adni a saját igényeimből és áttenni a fókuszt egy olyan kicsiny kis életre, aki maximálisan tőlem függ?
• Van olyan személy akire rábízhatom a kiskutyám ha szükséges?

A Bolognesék felnőtt korukban is egy 4-5 éves kisgyerek értelmi szintjén látják a világot. Ez azt jelenti, hogy ha jó anyukája akarunk lenni egy ilyen kutyusnak, akkor annyira kell vele türelmesnek lenni és annyi ideig lehet magára hagyni otthon, mint egy 4 éves gyermeket. 

Akik nagyon elfoglalt életet élnek, sokat utaznak repülővel, már nem aktív korúak vagy nagyon kicsi gyermekeik vannak -  és akik napi 6-8 órában távol az otthonuktól dolgoznak, azokat megkérjük, hogy mérlegeljenek - valóban megfelelő anyukái tudnának-e lenni egy kiskutyának.

Hozzunk felelősségteljes döntést, hogy megszépíthessük a mi életünket és ezzel egy kicsi Bolognese baba életét is :)